5 kilométeres drónpanoráma a Duna partjáról. Az egyik legkülönlegesebb fotós megbízásom

Fotósként és drónpilótaként sok szokatlan felkéréssel találkoztam már, de ez egészen más volt. A megrendelő, a TSPC Group egy még nem publikus projekthez keresett olyan megoldást, amely első hallásra szinte kivitelezhetetlennek tűnt. A feladat egyszerűen hangzott: készítsek egy közel 5 kilométer hosszú panorámafotót a Duna partjáról, a Rákóczi hídtól egészen a Hosszúréti patakig.

Őszintén szólva először nem is értettem a kérést. Korábban még senki nem szeretett volna ekkora panorámaképet készíttetni velem. Amikor tudatosult bennem, hogy valóban egy 5 kilométer hosszú, egybefüggő panorámáról van szó, az első gondolatom az volt, hogy ezt valószínűleg nem is lehet megvalósítani.

Néhány perc gondolkodás után azonban megváltozott a hozzáállásom. Inkább kihívásként tekintettem rá. Elkezdtek járni a fejemben a fogaskerekek. Hogyan lehetne felvenni? Honnan érdemes felszállni? Hogyan lehet majd pontosan összeilleszteni a képeket? Minél többet gondolkodtam rajta, annál inkább érdekelt, hogy sikerülhet e.

A munkához egy DJI Mavic 4 Pro drónt használtam. Kezdetben azt terveztem, hogy három különböző helyszínről kell majd felszállnom. A két végpont és a középső rész tűnt logikusnak.

Ez azonban komoly problémákat vetett volna fel. Minden felszállásnál ugyanazt a repülési magasságot, ugyanazt a parttól mért távolságot és ugyanazt a kameranézetet kellett volna újra beállítani. Már előre látszott, hogy az utómunka emiatt sokkal bonyolultabb lenne.

Végül kellemes meglepetés ért. A Mavic 4 Pro hatótávolsága lehetővé tette, hogy a szakasz nagyjából közepéről felszállva végigrepüljem a teljes területet. Jobbra és balra is közel 2,5 kilométert tudtam biztonságosan berepülni, így az egész panoráma egyetlen helyszínről elkészülhetett.

A Duna felett, körülbelül 10 méteres magasságban repültem végig. Ez a magasság segített abban, hogy a teljes partszakasz végig azonos nézőpontból készüljön el, és a panoráma horizontja egyenes maradjon.

A felvételeket nagy átfedéssel készítettem, hogy az utómunkánál minden részlet rendelkezésre álljon. Összesen 40 RAW fotó alkotta a panoráma alapját. A RAW formátum elengedhetetlen volt, hiszen csak így lehetett minden képet azonos színvilággal és tónusokkal kidolgozni.

A helyszíni fotózás körülbelül 30–40 percet vett igénybe, amelyet két akkumulátor felhasználásával sikerült teljesíteni.

Azt gondoltam, hogy a fotózás lesz a nehezebb része, de végül az utómunka bizonyult nagyobb kihívásnak.

Elsőként az Adobe Lightroom panoráma funkcióját próbáltam ki, de a program nem tudta megfelelően összeilleszteni a képeket. Az eredmény pontatlan és torz lett.

Ezután következett az Adobe Photoshop automatikus panoráma összeillesztése. Körülbelül fél órás számítás után ugyan elkészült egy változat, de az is jelentősen torzult, ezért ezt sem tartottam átadható minőségnek.

Ekkor eldöntöttem, hogy teljesen manuálisan építem fel a panorámát.

Photoshopban egy vízszintes segédvonalat használva egyenként illesztettem össze mind a 40 képet. Időigényes munka volt, de így teljes kontrollom maradt minden egyes illesztés felett.

Lehetőség lett volna a fotók méretének csökkentésére, ami jelentősen gyorsította volna a munkát, de a megrendelő kérte, hogy a lehető legnagyobb részletesség maradjon meg, mert a képet később nagyítva is használni szeretné.

Ennek meg is lett az ára. Ahogy nőtt a panoráma mérete, még az erős Mac Studio M1 Ultra számítógépem is érezhetően lelassult.

A végeredmény azonban minden várakozásomat felülmúlta.

A kész panoráma 129 690 pixel széles lett, a végleges Photoshop fájl mérete pedig elérte az 1,22 GB-ot. Emellett készítettem egy körülbelül 11 MB-os változatot is, amelyet egyszerűbb számítógépeken is könnyen meg lehet nyitni.

Ez a munka ismét bebizonyította számomra, hogy nem érdemes elsőre nemet mondani egy szokatlan feladatra.

Ha valami első hallásra lehetetlennek tűnik, attól még nem biztos, hogy valóban az. Egy kis tervezéssel, kreativitással és kitartással olyan megoldások is megszülethetnek, amelyekre korábban nem is gondoltunk.

A legjobb érzés pedig az volt, hogy a megrendelő teljes mértékben elégedett volt a végeredménnyel. Örülök, hogy ezen a projekten is együtt dolgozhattunk, és remélem, a jövőben is lesz lehetőségünk hasonló izgalmas feladatokat megvalósítani.

Számomra pedig ez a panoráma nem csupán egy elkészült fotó. Emlékeztet arra, hogy a fejlődés legtöbbször ott kezdődik, ahol kilépünk a megszokott feladatok közül, és belevágunk valamibe, amit korábban még senki nem kért tőlünk.