Budapest névvel nemrégiben sorozatok szériáját indítottam el, melyek közöse, hogy mindig egy-egy adott tematika köré épülnek. A Budapest 01-es kiadás a békaperspektívát, a felfelé tekintést és törekvést vette górcső alá. E gondolatmenet folytatása a Budapest 02, amely kilépve az épületfotózás korlátai mögül, az elemi geometriai formákat helyezi a középpontba.
Az itt látható objektumot elveszítik hétköznapi funkciójukat, vonalak találkozásává, koncentrikus kompozíciókká vagy éppen rendezett ritmusokká bomlanak. Az ember és létének attribútumai megszűnnek, így a fényképek minden zavaró tényezőtől, elterelő elemtől mentesen tárják fel a fővárosi építészet esszenciáit. A sorozat felfogható az időtlen elemek, a korokon átívelő közös tudás vagy tudat kutatásának, mely a modern világban időnként a feledés és a folytonos zaj homályába merül.
