Fotóim készítésekor sokszor kutatom azokat a tereket, amelyek karizmatikusak, és asszociációkat indítanak el. Az elhagyott épületek múltja hatással van ránk: belépve eggyé válnak a régi idők a most pillanatival, és egy különleges, összehasonlíthatatlan atmoszférát hoznak létre.
A Kelenföldi Hőerőműben 2005 óta megállt az idő. Az egykor pazar, híres tervezők által megalkotott épület üresen áll, és a nagyközönség is csak ritka alkalmakkor lépheti át a küszöbét: így állít szentélyt egy régi, lassacskán elfelejtett kornak.
Képeimen azt a benyomást szeretném átadni, amelyet kívülállóként ott tartózkodásom alatt éreztem: a terek egyszerre félelmetes elhagyatottságát és hívogató kihasználatlanságát, és azt a drámai ellentétet, amelyet a művészi kialakítás alkot az ipari termelés formáival és azzal járó tárgyaival. Impozáns üvegtető találkozását a végtelen kapcsolók sorával, és csigalépcsők tekergését hideg acélszerkezetekkel.
