A Central Illusion monokróm fotográfiái egységes, frontális nézetből, éjjeli kivilágításban mutatják Budapest emblematikus, a századforduló környékén született épületeit. A sorozat kompozíciójának uniformizált jellege ellenére a munkák mégsem tárgyilagosak: a fény és a sötétség drámai kontrasztot alkot a képeken, míg az épületek környezetét elnyelő feketeség sejtelmes mélységet ad a térnek, és önálló, csendes dimenzióba zárja az ábrázolt épületeket. A fotográfiák kibillenthetetlen szimmetriája tovább erősíti az időn kívüliség illúzióját; mintha a sorozat minden darabja egy-egy önálló univerzumot alkotna.
