Az Urban Symmetry Duna-parti épületeket mutat be, melyeket kiemel környezetükből és zajmentes, homogén, minden külső vizuális információtól megtisztított térbe helyez. A sorozat mégsem tekinthető száraz építészeti tanulmánynak, mert nem a nyers valóságot ábrázolja: ha közelebbről megvizsgáljuk a fotográfiákat, felfedezhetjük, hogy egyik kép sem a teljes épületet mutatja, hanem annak tükrözött részletét. Az így létrejövő fiktív épületek mégis tökéletesen megfogják és magukba sűrítik eredetijük jellegét, mintha csak emberi arcokat, eltérő személyiségeket látnánk az épületportrékon.
