Sorozatom középpontjában a geometrikus formák alkotta szimmetriák és azok egymáshoz való viszonyai állnak. A képek a terek új arcát mutatják meg, úgy, hogy a funkciót teljesen háttérbe szorítják, a kompozíció szerepét viszont felerősítik, ezáltal olyan apró részletek tűnnek elő, amelyek fölött használat közben elsiklik a tekintetünk. Mivel a terek nem töltik be funkciójukat – tehát nem fogadják be azt a hatalmas embertömeget, amelyre hivatottak, és ahogyan már megszokhattuk őket – különös érintetlenség hangulatát keltik, ezáltal intim, ritka pillanatok szemtanújává teszik a nézőt. Nem csak a terek, de a személyek feladata is megváltozik: a kép nézőiként most már nem kell eljutniuk sehová, nem kell használatba venniük a tömegközlekedési eszközöket: megvizsgálhatják és felfedezhetik a tereket –elveszhetnek a részletekben.
