Auditorium

Auditorium sorozatom középpontjában a számomra egyik legérdekesebb téma áll: a szimmetria. Korábbi képeimhez hasonlóan továbbra is olyan tereket kerestem, amelyek nagy tömegek befogadására készültek, és ritkán láthatóak ’üres’ állapotban. Így jutottam el a budapesti kulturális élet meghatározó helyszíneihez, a színházakhoz. Képeim sajátja, hogy a befogadót minden tekintetből egy fordított világba kalauzolják: többé már nem a néző szemszögéből láttatják a színházat, hanem a színpadról kitekintő előadóéból, közönség helyett azonban a terek fenséges szimmetriáját tárják fel. Ebben a megváltozott szerepben lelassul az idő, és egyetlen időtlen pillanattá válik, amelyben az előadótermek hullámokká, színekké, és hangulatokká bomlanak.